Halódó bolygó

Az egy dolog, hogy Jászberényi Sándor az egyik legeslegjobb kortárs novellista, de gyomorszorítóan fest helyzetképet is halódó bolygónkról.

Kora reggel van Kairóban. Nem tudok már sokáig aludni. Mindig hajnalban kelek. Felülök az ágyon, felveszem az ingemet, kávét főzök, és kimegyek a teraszra megnézni, hogyan nyaldossa körbe a homokszínű házfalakat a felkelő nap.

Az éteri magány és a gondolkodás ideje ez nálam. Iyenkor egyedül vagyok a bolygón.

A legutolsó bejegyzésem óta, amit a környezetváltozásról írtam, két dolog történt. Az ENSZ nyilvánosságra hozta a globális felmérését a biodiverzitásról és az ökoszisztémáról.

A helyzet rosszabb, mint gondoltam. Éppen kihal a bolygónk.

Ha ezt nem lenne önmagában rossz hír, ezt még az Egyesült Államok külügyminisztere meg is fejelte azzal a nyilatkozatával, hogy az olvadó jégsapkák “remek üzleti lehetőséget rejtenek”.

Magyarul, nem baj, hogy elpusztul a föld, hogy tíz éven belül száz milliók fognak elvándorolni lakható éghajlatú területre, ezzel kinullázva az európai kultúrát, gazdagék addig is keresni fognak rajta.

Sokan kerestek meg, hogy mit lehetne tenni. Mintha, bármivel többet tudnék bárkinél, csak azért, mert kiszakad belőlem néha egy vélemény. A trollok megjelenésén kívül, akik azt is kétségbe vonták, hogy létező személy vagyok, és addig el nem hisznek semmit, amíg a házuk rájuk nem gyullad, egy dolog lett nyilvánvaló a számomra:

Nem vagyok egyedül a félelmemmel. A többség érzi, hogy beléptünk a biblikus végidőkbe.

Mit lehetne tenni? Ez járt a fejemben. Környezettudatos emberek vallomásszerűen fakadtak ki kommentjeikben, hogy gyakorlatilag száműzték minden műanyagot a háztartásaikból, hogy figyelnek, hogy minél kevesebbel rombolják a földet. Elég lesz vajon ez, hogy elkerüljük a katasztrófát?

Elég a gondolkodó emberek mértékletessége?

Nem. Nem lesz elég.

Hiába teszel meg ugyanis egyénként mindent, mindig lesz valaki, aki pofán röhög. Aki majd helyetted fejezi be a rombolást. Nem feltétlenül rossz indulatból. Az okok jól behatárolhatóak:: Mert jobban akar élni, mert azt az életszínvonalat akarja, ami nekünk van. Mert nem jut el hozzá semmilyen információ, vagy képtelen azt értelmezni.

Szóval mondhatom azt a kétségbeesett szülőknek, akik megkeresnek, hogy legyenek környezettudatosak, akkor majd lesz jövője a gyerekeiknek? Persze, mondhatom. Csak nem igaz.

“Akkor mit lehet tenni?” – Teszem fel magamnak a kérdést. Mit tehetek, hogy legyen jövője a fiamnak?

Törvények kellenek. Ezt tartom az egyetlen járható megoldásnak. Radikális, szigorú törvényekre van szükség.

Nem a szívószálak betiltása típusú parasztvakításra.

Törvények kellenek, melyeket betartatnak az államok.

Olyan politikusokat kell találni, akik látják a problémát, és van rá programjuk. Meg kell keresni azt, akire szavaztunk, megnézni, hogy neki van-e. Ha van, számonkérni, hogy mikor valósítja meg. Ha nincs neki, jelezni, hogy vagy kezd valamit azzal, hogy tönkremegy a föld, vagy legközelebb olyanra fogok szavazni, aki legalább azzal tisztában van, hogy mekkora a baj.

Törvényeket kell követelni. Magyarországon is, és mindenhol a világon. Hallatni kell a hangunkat, ki kell menni a közterekre, ha hatalmasék nem hajlandóak figyelni.

Egy ilyen kijelentés után, mint amit az amerikai külügyminiszter tett, hetekig kellene tüntetni. Amerikában is, de főleg Európában.

Mert a mi bőrünkre megy a játék. Főleg az átlagos európaiak bőrére.

Teljesen mindegy, hogy konzervatív vagy liberális az a törvényhozó, aki hajlandó tenni valamit. Nem érdekel sem a vallása, sem az egyéb politikai nézetei, amíg nem áldozza fel a fiam jövőjét a profit oltárán. Csináljon ipart, aminek a feladata a globális felmelegedés csökkentése, büntesse rommá a műanyaglobbit, a szénlobbit, az olajlobbit. Csináljon valamit.

Ne szúrja ki a szememet olyan jól hangzó faszságokkal, mint a szívószálak betiltása. Már több szemét van a tengerben, mint hal.

Ezt lehet tenni szerintem. Ez az, amivel nyerhetünk még időt. Lehet ugyanis bárki bármilyen felelőtlen, ha nem tudja megvenni a műanyaszatyrot a boltban, mert nem kapható. Okoskodhat bárki, hogy mennyi profitot fog termelni a felmelegedés miatt hozzáférhetővé váló jégmezőkön, ha törvény tiltja, hogy hozzányúljon.

Ez mind radikálisan hangzik. Én azonban nem tartom magam radikálisnak. Tiszta a fejem, és nincs bennem indulat.

A helyzet annyira rossz, hogy vagy radikális lépéseket teszünk, vagy még az életünkben meg fogjuk látni, hogyan költözik be Európába Afrika.

Ha valaki nem hisz nekem, tegye meg, hogy kutatni kezdi a témát. Olvasson, beszéljen szakértőkkel. Garantálhatom neki, hogy napokig nem fog tudni aludni.

Utána keressen magának politikust. Mindegy, hogy liberális, náci, konzervatív, muszlim, zsidó, hindu. Garantálja, hogy lesz még Európa ötven év múlva is, ahol majd ölhetjük egymást a részletkérdésekért. Ennyi az egész.

De ez nem ér rá holnapig. És imádkozhatunk csak, hogy nem túl késő.

Nők, pisilés: Miért voltál ilyen sokáig?

Kislány korodban anyukád mindig elvitt a mosdóba, megtanította, hogy legelőször le kell törölni a WC-deszkát WC-papírral, majd ezt követően kis darab WC-papírkákat tett a WC-deszka teljes felületére.

Végül megtanította: “Soha NE ÜLJ RÁ a nyilvános vécékre”.

Ezt követően megtanította “a pózt”, azaz, hogyan tartsd meg Az egyensúlyodat a WC felett úgy, hogy rá se ülj és NE is érj hozzá a felületéhez.

“A póz” megtanulása olyan első leckék egyike egy kislány életében, amely végigkíséri őt egész hátralévő életében. De még felnőttként is nehéz megtartani, amikor a húgyhólyagod a kidurranás határán van.

Amikor el “KELL” menned vécére nyilvános helyen, azzal fogsz szembesülni, hogy akkora sort kell végigállnod, mintha ott bent nem más, mint Brad Pitt várna rád. És vársz, mosolyogva, kedvesen és látod ahogy a többi nő is diszkréten keresztbe teszi a lábát és a kezét, ami a hivatalos kifejezése annak, hogy “mindjárt behugyozom”.

Végül rád kerül a sor, de hirtelen megjelenik a tipikus anyuka azzal, hogy “NE haragudj, a kislányom nem bírja már tovább”.

Ekkor végignézed az összes többi helyiséget is, hátha nem látsz valahol lábakat.

Mindegyik foglalt. Végre, valamelyik kinyílik, és ráveted magad, szinte kiszeded az illetőt, aki éppen jön ki.

Bemész, és konstatálod, hogy a zár nem működik (sosem működik), nem baj.
Rátennéd a táskád az akasztóra, de nincs (sosincs), gondolod, majd a kilincsre, AZ sincs, ezért szemügyre veszed a területet, lenézel a földre, és látod, hogy gyanús, meghatározhatatlan víz van a földön, nem mered a földre tenni, inkább a nyakadba akasztod, miközben nézed, hogyan himbálózik alattad, nem beszélve arról, hogy szinte megfojt, mert annyira tele van, hogy alig bírod el olyan dolgokkal, amiket szép lassan tettél bele, de a nagy részét nem is használod, de mégis ott van, hátha kelleni fog valamikor.

De visszatérve az ajtóra. Mivel nem volt rajta zár, az egyetlen módja, hogy zárva tartsd az, ha az egyik kezeddel fogod, miközben a másikkal egy rántással lehúzod a bugyid és odateszed magad “a pózba”. Micsoda megkönnyebbülés!!!… Ahhhh. Végre! És akkor hirtelen érzed, ahogy a combjaid elkezdenek remegni. Mert lógsz a levegőben, a lábaid behajlítva, a bugyid
elvágja a vérkeringésedet a combjaidban, a kezed, amely tartja az ajtót, kinyújtva, és egy 5 kilós táska a nyakadban. Nagyon szeretnél leülni, de amikor bejöttél, nem volt időd letörölni a vécédeszkát és bevonni papírral.
Valószínűleg nem történne semmi, ha leülnél, de anyád szavai visszhangoznak a fejedben: “sose ülj rá a nyilvános vécékre”, ezért úgy maradsz “a pózban”, remegő lábakkal.

De jaj! Egy rossz kalkuláció miatt érzed, ahogy vékony sugárban végigcsurog a pisi a fenekeden, talán a harisnyád is olyan lett!!!

Egy kis szerencsével megúszod, hogy a cipődet NE érje, de hát óriási koncentrációt igényel megtalálni a helyes “pózt”.

OK, próbálod elfelejteni ezt a szerencsétlenséget és inkább elkezded keresni a WC-papírt, de… A k. életbe!!!

Üres (mindig üres), nincs papír! Ekkor esdekelve könyörögsz, hogy legyen a táskádban az 5 kiló lom között egy nyomorult papír zsebkendő, de ahhoz, hogy megkeresd, el kell engedned az ajtót. Egy pillanatra kételkedsz, hátha valaki pont akkor nyit majd be, de nincs mit tenni, muszáj elengedni.

És persze, hogy amikor elengeded, valaki belöki az ajtót, amit meg kell fékezned egy erős, gyors és nagyon határozott mozdulattal, miközben kiordítod: FOOOOOOOOGLALT!!! Viszont ekkor megbizonyosodsz, hogy mindenkihez eljutott ez az információ, aki kint várakozik, ezért az ajtót már nyugodtan elengedheted, hiszen senki nem fog újra rád törni (ebben MI nők, nagyon tiszteljük egymást), és végre nyugodtan elkezdheted keresni a papír zsebkendőt. Szeretnéd mindet felhasználni, de tudod, hogy micsoda kincset érhet hasonló esetben, ezért elteszel egyet.
Ekkor már számolod a másodperceket, hogy végre kimehess, mert rajtad a kabát, hiszen nincs akasztó, ömlik rólad a víz, őrjítő, milyen meleg tud lenni ezekben a pici helyiségekben, ráadásul ebben az erőltetett testtartásban, amiben még mindig vagy, a vádlid már majdnem szétrobbant.

Nem beszélve, hogy rád törték az ajtót, megfojtott a táskád, csorog az izzadság a halántékodon és a végigcsurgott lábadról.

És tudod, hogy anyukád most nagyon szégyenkezne miattad, ha így látna, mert az ő feneke sosem ért hozzá egyetlen nyilvános vécéhez sem, és hát valljuk be, “nem tudhatod, milyen betegségeket lehet összeszedni egy ilyen helyen”…
Már teljesen ki vagy merülve, mire felállsz, nem érzed a lábaidat sem, gyorsan magadra húzod a ruhádat és lehúzod a WC-t.
Ezután átmész a kézmosóba. Minden tiszta víz, nem engedheted el a táskádat, a válladra helyezed. Nem tudod, hogy működik a csap, olyan sok fajta szenzoros csap van manapság, és addig érintgeted, amíg egy hajszálvékony hideg vízsugár meg nem jelenik. Gyorsan beszappanozod a kezed, megmosod egy olyan pózban, mintha a Notre Dame-i púpos toronyőr lennél, hiszen nem szeretnéd, ha lecsúszna a táska a válladról.
A szárítót már nem is használod, hanem gyorsan beletörlöd a gatyádba, mert ugye nem fogsz egy egész papírzsepit erre áldozni, és kimész.

Ha szerencséd van, nem húzol magaddal egy darab papír zsebkendőt a cipődön, vagy ami még rosszabb, nem akadt fent a szoknyád a harisnyádban, amikor fénysebességgel felrántottad magadra a ruhádat és kivillant a feneked.
Ekkor meglátod a pasidat, aki bement a férfivécébe, kijött, és még egy újságot is volt ideje olvasgatni, míg rád várt.

“Miért voltál bent ilyen sokáig?” – kérdezi az idióta.

És csak ennyit válaszolsz: “Sokan voltak”.

Ez az oka annak, hogy a nők csapatostul mennek mindig a mosdóba, szolidaritás miatt, mert amíg bent vagy, az egyik tartja a táskádat és a kabátodat, a másik az ajtót és a harmadik beadja a papír zsebkendőt az ajtó
alatt, és így sokkal gyorsabb és könnyebb megtartani a “pózt” és a méltóságodat…

Abszurdisztán: Lekapcsolja az internetet, megzavarja a hírközlést (rendőrség, mentők, …) Nem érzi magát bűnösnek, továbbra is polgármester

https://www.youtube.com/watch?v=6y0viqwmGxM

Pénzbüntetést kapott a szécsényi polgármester, mert lekapcsolta a helyi internetet

Eközben egy jó szándékú informatikust, aki szól a cégnek, hogy nem biztonságos a szerverük, azt bilincsben vezetik el a rendőrök.

https://www.youtube.com/watch?v=kjMblcN1QIk